A tea eredetét kutatva két legendával is találkozhatunk.

Az egyik szerint egy Budhista pap nevezetesen Bodhidharma fogadalmat tett, hogy éjjel-nappal imádkozni fog. Hogy a fogadalmát betarthassa levágta saját szemhéjait és eldobta azokat. A legenda szerint a pap elhullajtott szemhéjaiból csoda által teacserjék növekedtek.

A Budhista szerzetesek úgy tartották, hogy a teacserjében gyógyító erő lakik és elűzi a fáradságot.

Egy másik legenda szerint Gautama Buddha fedezte fel a tealevelek, nyújtotta lehetőségeket, mikor egy napon a kertjében meditálva pár levelet sodort a szél csészéjébe, melyek rendkívül kellemes aromát adtak az italának.

A tények alapján viszont egy dolgot biztosan tudhatunk. Kína déli tartományaiban található a tea őshazája és a mai napig itt termesztik a legjobb minőségű tealeveleket.

Európába nagyjából a XVII. Században indult hódító útjára a tea.
A portugál felfedezők voltak az első európaiak, akik Japánba látogatva megízlelhették a teát.

A teaívás Európában elsősorban Angliában és Oroszországban vált roppant népszerűvé.

A teázás nemsokára társasági eseménnyé nőtte ki magát, gondoljunk csak a közkedvelt Londoni teaházakra.

Nagy Britanniában a teaidő jelenti a késő délutáni könnyű étkezést (uzsonnát) is, még akkor is, ha tea helyett sört, almabort vagy gyümölcslevet isznak.

Napjainkban terjedt el a fiatalok körében a tajvani Boba tejes tea, ami világszerte egyre népszerűbb, bár hazánkban, még elég ritkán hallani a fogyasztásáról.

Magyarországon is növekvő népszerűségnek örvend a teázás, egyre több teaház, és teabolt nyitja meg kapuit az érdeklődök előtt. A fiatalok körében közkedvelt jeges teák, már nagy választékban kaphatók, míg az otthon készíthető teák között is bőséges választékra bukkanhatunk egy-egy nagyobb áruházban, nem beszélve a tea kultúrára szakosodott üzletekről, ahol a tea minden fajtája és formája fellelhető.